Tető építő kisokos – a házépítéshez szükséges alapok
Tetőt mindenki látott már, de ha meg szeretnénk fogalmazni, hogy pontosan miről is van szó, a laikusok már kicsit bajban lennének. Röviden: a tető az, ami fedi és egyben védi is az adott épületet és az abban levőket a környezet viszontagságaitól, elsősorban a csapadéktól, de a légmozgástól és a direkt napfénytől is. A tető szerkezetében és anyaghasználatában is eltér az épületet körülhatároló falaktól, emiatt a hőszigetelés minőségét is alapvetően befolyásolja, állapotától nagy mértékben függ a családi ház élettartama.
A tetőszerkezetek csoportosítása
Több iskoláját is ismerjük a tetőszerkezetek csoportosításának. Az egyik legelterjedtebb módszer a hajlásszög által meghatározott csoportosítás. Ennek alapján ismerünk lapostetőket, amelyek csak akkora hajlásszöggel (jellemzően 1-2°, de akár 8° is lehet) rendelkeznek, amely még éppen elégséges a csapadék elszállításához. Fontos tudnunk, hogy pontosan a vízelvezetés miatt egy lapostetős épület esetében is előfordulhat, hogy egyes szakaszok lejtése meghaladja a 15°-ot is. Talán nem fog nagy meglepetést okozni, hogy a lapostetők mellett a magastetős épületek jelentik a következő nagy csoportot. Ez a tető átlagosan 15°-nál magasabb hajlásszöggel rendelkezik, de előfordulhat, hogy egy-egy fedési szakasz ennél alacsonyabb. Éghajlati szempontból Kecskemét és környéke inkább a magastetőknek kedvez és ez szinte minden kertvárosi övezetben visszatükröződik.
A tető szerkezeti felépítése
A magastető esetében alapvetően két részt különböztethetünk meg: a tartószerkezetet és a fedőszerkezet. Az elnevezés mindkét esetben önmagáért beszél, hiszen a tartószerkezet feladata a fedés tartása. Ezen túlmenően kialakításának köszönhetően alapvetően határozza meg, hogy pontosan milyen formai jelleget fog magára ölteni az adott tető. Emellett a fedélszerkezetet vagy a fedést a tartószerkezet tetősíkjaira helyezik el, így megvédve az alatta levő padlásteret, valamint a családi ház tereit a csapadéktól, a széltől, a napfénytől.
A tetőszerkezet alapvető anyaga ma is ugyan az, mint évezredekkel ezelőtt: a fa. Emiatt a fában szegény országok építőipara alapvető nehézségekkel kénytelen szembenézni, de hazánk a szerencsésebb régiók közé sorolható. A fát ennek ellenére pótolhatjuk akár acéllal, alumíniummal vagy vasbetonnal is, de ezek tulajdonságaikat és várható költségvonzatukat tekintve nem minden esetben jelentenek alternatívát egy családi ház generálkivitelezése során. További fontos tudnivaló, hogy a modern tetők általában szeglemezes kötésű szerkezettel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos csavaros-ékes rögzítési móddal szemben kemény acélból készült szeglemezek fogják össze az egyes elemeket. A szeglemezes szerkezet megvalósításához már előre legyártott tető elemeket szerelnek össze a helyszínen a szakemberek, tehát lényegében itt már csak végső összeszerelésről beszélhetünk.
A szeglemezes tetőszerkezet erre felkészített gyártósoron történő elkészítése megfelelő garanciát biztosít a pontos statikai számítások helyszínen történő megvalósítására, ráadásul nagy teherbírásának köszönhetően elkészítése – a hagyományos tetőkhöz hasonlítva – kevesebb faanyagot igényel. A legnagyobb előnye pedig abban rejlik, hogy a szerkezetnek nincs szüksége köztes kitámasztásra, így a belső válaszfalak elrendezésénél csak a képzeletünk szabhat határvonalat.
A tetőfedés alapjai
A tetőfedésre korábban szerves, elsősorban növényi anyagokat használtunk. Az ősi, nagy hagyományokra visszatekintő fedés a rozsszalmából készülő zsúpfedés, a nádfedés, a kis falelemekből készített zsindelyfedés, valamint a különböző deszkafedések. Mindezek mellett még két természetes eredetű anyagból készült fedést érdemes megemlíteni, a réteges kőzetekből kitermelt kőlapot és a természetes palát. A modern tetőfedő anyagok között azonban inkább az égetett agyagcserepet, vagy az ún. betoncserepet tartjuk inkább számon. Mindkettőből számottevő választék áll rendelkezésre, ismertek felületkezelés nélküli verzióik, valamint víztaszító anyaggal impregnált és festékkel felületkezelt változataik is. Az utóbbi két eljárás jelentősen csökkenti a cserepek vízfelvételét, ami elősegíti azok fagyállóságát.
A tető és a nedvesség
Az előző pontban említett fagyállóság kifejezetten fontos tulajdonság, amellyel minden tisztességes háztetőnek rendelkeznie kell. Ez annak köszönhető, hogy a háztető az, ami általában ki van téve a nedvességhatásnak. A régiónkra jellemző csapadékterhelés évszakfüggő, ezáltal megkülönböztetünk esőt, jégesőt, vagy havat. A jó tető megakadályozza ezek bejutását a szerkezetbe és a használati terekbe, tehát a hajlásszög, valamint a fedés / szigetelés anyagának függvényében vízzáró vagy vízhatlan védelmet biztosít. A csapadékvíz elleni szigetelések viszont csak és kizárólag vízhatlan kialakítással rendelkezhetnek, vagyis a nedvesség teljes kizárására kell törekednie a kivitelezőnek. A kis- vagy nagyelemes fedések vízzáró védelmet biztosítanak, amely a fedés belső oldalán elpárologni képes mennyiségű nedvesség bejutását feltételezi és megengedi.
Tetőfajtákról röviden
Napjainkban a nyeregtető vált az egyik leginkább széleskörben alkalmazott típussá, amelyet a viszonylag egyszerű kivitelezésének és gazdaságosságának köszönhet. Előbbi nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a hibázás és így a beázás lehetősége aránylag alacsony.
További gyakori tetőtípus a félnyeregtető, amelyet leginkább a már felépített magasabb falhoz (pl.: tűzfal) építenek hozzá. Ez a megoldás két oromfalat foglal magába egy tűzfal és egy tetősík mellett. A nyeregtetőhöz hasonlóan nem túl munkaigényes, valamint gazdaságosan kivitelezhető.
A nyeregtető után féltető a leggazdaságosabban kivitelezhető tetőfajta. A hibázás és beázás lehetősége itt a legalacsonyabb. Hajlásszöge általában 7-30° között változik.
Az országot járva igen gyakori látvány a sátortető, hiszen 1960 és 1970 között kifejezetten divatosnak számított. Manapság inkább alacsonyabb hajlásszögben, szeglemezes tetőszerkezettel párosítva, köznyelven “mediterrán” stílusként építik. Téglalap, illetve négyzet alakú házaknál az élgerincei egy csúcsban találkoznak, így összesen négy háromszög alakú tetősíkot foglalnak magukba. Az ereszvonal itt is egy magasságban fut össze. A gazdaságosság nagyon kedvezőtlen, ráadásul a szükséges munkaigény is számottevő.
Ahogy a képen is látható a kontytető olyan tetősíkokból áll, amelyeknek azonos a hajlásszöge, ami egyébként a sátortető egyik típusváltozata. Ezek a tetősíkok az élgerincnél, valamint a gerincnél metszik el egymást. Másik jellegzetessége, hogy végig egy magasságban fut az épületen az ereszvonal. A nyeregtetővel ellentétben kivitelezése kifejezetten munkaigényes, emiatt kevésbé gazdaságos.
Ahogy már fentebb is említettük a lapostetőnek hívjuk azokat a szerkezeteket, amelyek a 8°-ot meg nem haladó hajlásszöggel rendelkeznek. Ennek ellenére ez az érték túlnyomó többségben 1-4° között változik, ami leginkább azért szükséges, hogy a csapadékot a tető el tudja vezetni. Az összes tetőfajta közül a lapostetőnek a legdrágább a kivitelezése, ugyanis az alacsony hajlásszög miatt nehezebb az esővíz elvezetésének megoldása.
Tags: félnyeregtető féltető kontytető lapostető nyeregtető sátortető szeglemezes tető szeglemezes tetőszerkezet tető tető Kecskemét tető szerkezet tetőszerkezet
Categories: Cikk